"Nem. Nem haldokolunk. Az idő haldoklik. Átkozott idő. Folyamatosan meghal. És élünk. Változatlanul élünk. Amikor felébredsz, tavasz van, amikor elalszol, ősz, és köztük ezerszer villog a tél és a nyár, és ha szeretjük egymást, örökkévalóak és halhatatlanok vagyunk, mint egy szívdobbanás, vagy eső, vagy szél, és ez nagyon sok. Napokat nyerünk, szerelmem, és éveket veszítünk! De kit érdekel, kit érdekel? Az öröm pillanata az élet! Egyedül ő áll legközelebb az örökkévalósághoz. Villog a szemed, a csillagpor árad a végtelenben, az istenek hanyatlik, de az ajkaid fiatalok. Rejtély lobog közöttünk - Te és én, Hívás és válasz, az esti szürkület szülötte, mindazok örömei, akik szerettek ... Olyan ez, mint az arany komló viharában erjedt szőlő álma ... Az őrjöngő szenvedély sikolyai ... a legősibb időkből származnak ... Itt az örökkévalóság - a szerelemben ... Itt a gyengédség - feloldja a vágyat ... Itt az élet - az öröm pillanatai ... Valamilyen oknál fogva végtelenül sajnálom, hogy átmegy az életen " az örökkévalóság lépései. " És hogy ne vegye észre az időt ... elkerülve ezt az oly szükséges örökkévalóságot ... Szeretnék mindig TE és én, a HÍVÁS és VÁLASZ lenni ... és a mi örökkévalóságunk....Valószínűleg végső soron minden élet elválás sorozat. De a legfájdalmasabb dolog akkor következik be, amikor nem is törődnek azzal, hogy elbúcsúzzanak tőled."
AJÁNLOM AZ OLDALT
