"Nem. Nem haldokolunk. Az id haldoklik. tkozott id. Folyamatosan meghal. s lnk. Vltozatlanul lnk. Amikor felbredsz, tavasz van, amikor elalszol, sz, s kztk ezerszer villog a tl s a nyr, s ha szeretjk egymst, rkkvalak s halhatatlanok vagyunk, mint egy szvdobbans, vagy es, vagy szl, s ez nagyon sok. Napokat nyernk, szerelmem, s veket vesztnk! De kit rdekel, kit rdekel? Az rm pillanata az let! Egyedl ll legkzelebb az rkkvalsghoz. Villog a szemed, a csillagpor rad a vgtelenben, az istenek hanyatlik, de az ajkaid fiatalok. Rejtly lobog kzttnk - Te s n, Hvs s vlasz, az esti szrklet szltte, mindazok rmei, akik szerettek ... Olyan ez, mint az arany koml viharban erjedt szl lma ... Az rjng szenvedly sikolyai ... a legsibb idkbl szrmaznak ... Itt az rkkvalsg - a szerelemben ... Itt a gyengdsg - feloldja a vgyat ... Itt az let - az rm pillanatai ... Valamilyen oknl fogva vgtelenl sajnlom, hogy tmegy az leten " az rkkvalsg lpsei. " s hogy ne vegye szre az idt ... elkerlve ezt az oly szksges rkkvalsgot ... Szeretnk mindig TE s n, a HVS s VLASZ lenni ... s a mi rkkvalsgunk....Valsznleg vgs soron minden let elvls sorozat. De a legfjdalmasabb dolog akkor kvetkezik be, amikor nem is trdnek azzal, hogy elbcszzanak tled."